A NYÍRSÉG Táncegyüttes ünnepli fennállásának 40. évfordulóját!

„Itt egy kompánia semmit se féljenek” 40 éves a Nyírség Táncegyüttes

Tirpák tánccal fogadta a sajtó képviselőit a megalakulásának 40. évfordulóját ünneplő Nyírség Táncegyüttes. Közben egy kiállítás is várta a látogatókat a 40 év alatt felgyűlt ereklyékből, fényképekből, fesztiválokról, megmérettetésekről, fellépésekről, igazi néptáncos lakodalmakról. Akkor is megérintené mindez az ember lelkét, ha először találkozna vele,  hát még ha maga is részese volt egyik másik eseménynek.  Jó magam láttam az első lépéseket a nyíregyházi, akkor még Bessenyei György Tanárképző Főiskola Zsebszínházában népművelés szakos hallhatók társaságában. Huszárszki László, azóta is jó barát. Később Nyírséges férj oldalán rácsodálkoztam arra, hogy az év ünnepei hogyan fonják össze az együttes tagjainak táncos, közösségi és magán életét, hogyan válik meghatározóvá a kötődés kinek kinek a személyes életében. Majd volt Margarétás, Nyirséges lányom 11 éven át, akiről mindvégig tudtam, hogy ebben a csapatban csak is követhető, tisztességes, jó ember válhat belőle.

Rég múltból hozott, igaz értékek, tiszta gondolatok, a mozgás szabadsága, a tánc szépsége, és egy közösség évtizedeket, kihívásokat, szétválásokat, összefonódásokat túlélő önszerveződő képessége, generációk egymás után –ez a Nyírség Táncegyüttes titka és egyúttal 40 éves múltja.

Nyíregyháza Megyei Jogú Város polgármestere is köszöntötte az együttes jelenlévő vezetőit. „Rengeteg díjat nyert az egyesület nemzetközi, hazai fesztiválokon: Ki mit tud győztes, Kiváló együttes díjas, Príma díjas. Minden elismerés méltó és megalapozott volt, jó helyre került és természetesen a város, az önkormányzat is támogatja az együttest.”  Dr. Kovács Ferenc elmondta, hogy a város büszke az együttesre, hiszen a 40 éves működés komoly teljesítmény, nemcsak a számos díj és elismerés miatt, hanem azért is, mert Nyíregyháza jó hírét vitték el ország és világ számára, ápolva a magyar kultúra hagyományait. Az önkormányzat kiemelt nagy együttesként támogatja a Nyírséget. „Bízunk benne, hogy sikerül megrendezni jövőre a Nemzetközi Néptánc fesztivált, ha a lehetőségek engedik, akkor oda fogjuk tenni magunkat és megpróbáljuk újra visszahozni ezt a színfoltot Nyíregyháza kulturális életébe.”

A jubileumra szerkesztett kiállítás színes és gazdag előteret biztosit a fennállásának 40. évfordulóját ünneplő  Nyírség Táncegyüttes november 29-én este 18 órai műsorához a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. 6 generáció mintegy 150 táncos, régiek és újak, valamint az elmúlt 40 év koreográfiái várják az érdeklődőket szombaton. A lehetőség egyszeri és megismételhetetlen, ezt bizton állíthatja, aki ott volt 30. és a 35. évfordulón is, és akinek már a sajtótájékoztató élménye is elég volt ahhoz, hogy könnyeit visszafelé nyelje, hiszen tapasztalatból tudja, hogy várhatóan számtalan megható és gyönyörű pillanata lesz ennek a gálaműsornak is.

Demarcsek György, a Nyírség Táncegyüttes vezetője részletesen szólt az elmúlt évekről, megígérve, hogy apák, anyák, fiúk és lányok, együtt egy nagy családban, (régi és jelenlegi táncosok, több generáció tagjai lépnek színpadra), valósítják meg azt a színpadi csodát, amiben egyszerre lesz jelen az eredetiség és a sokszínűség.  A legfiatalabb fellépő másfél,(Emma a fényképen) a legidősebb 60 év feletti lesz! Ez is jól mutatja, hogy a Nyírség koreográfiái időtállóak. Sokan visszatérnek a régiek közül, közreműködik a NYUNYIC, a Szikes Zenekar, a Margaréta Táncegyüttes, a Kismargaréta Táncegyüttes, a Lókötő Táncegyüttes, sok régi táncos, zenész barát, de lesz olyan is, aki ekkor köszön el az együttestől, így maga Demarcsek György is befejezi táncos színpadi tevékenységét, aki a sajtótájékoztatón Adyt idézve kezdte visszaemlékezését:

 „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek… Azt hiszem, hogy nagyon nagy bátorság volt valamikor 1974-78 környékén Nyíregyházán egy másik táncegyüttest csinálni, hiszen a Szabolcs Volán táncegyüttes akkor hosszú ideig meghatározó táncegyüttes volt Nyíregyháza kulturális életében. Dalanics Gyurka bácsira bizonyára még néhányan emlékeznek: Egy fantasztikus együttes volt nagyon érdekes szép látványos nagy létszámú koreográfiákat táncoltak.  Én is csodálkozva néztem rájuk, amikor elkezdtem táncolni. De ez már nagyon régen volt 20 éves voltam akkor éppen még a Besenyei György Tanárképző Főiskolára jártam, amikor egy táncházban megismertem Huszárszki Lászlót,  a Szabolcs Volán táncegyüttes táncosát, akinek onnan el kellett jönnie, mert az eredeti táncokat elkezdte megtanulni a táncház mozgalom első táncház vezetőképző tanfolyamát Budapesten. Addig itt még ilyeneket nem táncoltak, csak olyan koreográfiákat, amik látványosak voltak. A táncházban hívták a főiskolai hallgatókat, hogy jöjjenek este próbára, mert újra indul a tánccsoport a főiskolán.  Engem már csak azért sem érdekelt, mert én nem táncoltam a táncházban, mert én úgy gondoltam, hogy falábú vagyok.  Röplabdás voltam korábban és nem táncoltam. Egyszer a szobatársam elment táncolni, mások mondták, jó jöhetsz Te is, jöhetnek a tanár szakosok is, ez kedden volt. Csütörtöki próbára én is lementem a Zsebszínházba. Ez a a tanárképző főiskola pincéjében volt. Azóta minden kedden és csütörtökön próbaruhát ragadok és táncolok. Az együttesnek én nem voltam alapító tagja, mert akkor Nyíregyházán Szabolcs Volán táncegyüttesen kívül két néptáncos csapat is bontogatta szárnyait. Az egyik volt a főiskolai, a másik a KISZÖV, az ipari szövetkezeteknek a Nyírség táncegyüttese, azt már így hívták és 1974-ben alakult. Aztán 1983-ban ebből a két együttesből, amikor én már elvégeztem a főiskolát és a KISZÖV Ifjúsági Házának a vezetője lettem, oda hívtak vissza egy nevelő tanári kitérő után. Akkor csináltuk meg a fúziót, a két együttest, amiben én táncoltam meg a kollegáim Szilágyi Zsolt, Bistey Attila és az ilyen öregek, meg a KISZÖV-nek az együttese eggyé vált a KISZÖV Ifjúsági Házban. Onnantól kezdve jöttek a különböző eredményeink. Igazából annyi minden történt, hogy tényleg csak megpróbálok egy-két dolgot felidézni. 1984-ben ezután a fúzió után Arany 2 minősítést értünk el, és ebben az évben volt az első nyugati utunk. Ebben az az érdekes, hogy az Arany 2 minősítést egy évvel korábbi ezüst kettő minősítés utáni óriási kategóriaugrás volt. Egy év alatt sikerült olyan dolgokat csinálni akkor Balázs Gusztávnak és Dede Zoltánnak, akik akkor vezettek bennünket, ez egy fantasztikus dolog volt ebben a városban! Kelet-Magyarországon nem volt ilyen minősítésű együttes. 1987-ben Arany 1 minősítést kaptunk, ez volt a legmagasabb. Ez tart még azóta is. 1988 óriási fordulópont volt az együttes életében. Akkor megnyertük a „Ki mit tud?”-ot, úgy, hogy 3 forduló volt egymás után, és aztán befejeződött a Ki mit tud széria a Magyar Televízióban. Úgy nyertünk, hogy ruhánk sem volt. Elmentünk Dalanics Gyurka bácsihoz, hogy segíts nekünk, mert a Szabolcs Volán táncegyüttesnek van ruhája, nekünk meg nincsen. Már kezdünk táncolgatni és szeretnénk menni a Ki mit tud-ra. Azt mondta nekem Gyurka bácsi, minek mentek ti a Ki mit tud-ra, hát az előre le van játszva, hogy ott ki fog nyerni, nem tudjátok ti ezt? Hát nem tudjuk, de azért megpróbálnánk, kicsit elriasztott ezzel egyébként, de azért kölcsönadta a ruhákat. Mi elmentünk és jól megnyertük a Ki mit tud-ot és innen hasított ez belénk, hogy ez nem volt lejátszva, mert velünk aztán senki nem akart korrumpálódni, hogy nyerje meg egy nyíregyházi táncegyüttes, de nekünk ez nagyon jó volt, mert kezdtek bennünket megismerni. 1989-ben megnyertük a Szolnoki Országos Néptánc fesztivált Máriapócsi cigánybúcsú című koreográfiával,  Balázs Gusztáv, egy cigányember csinálta ezt a táncot, aki egyébként tanár és most Hollandiában dolgozik. Elnyertük a legmagasabb nívó díjat, koreográfusi díjat, szólista díjat. Ilyen Szolnokon nem volt, sem akkor addig, sem azután, hogy a közönség díjat másik város együttese nyerje. 1990-től nehéz évek voltak, ekkor alapítottuk meg a tánc egyesületünket, hogy egy önálló egyesület tudja működtetni a táncegyüttest és 1991-93-ig nem volt próbatermünk sem.  Megszűnt a KISZÖV Ifjúsági Háza. KISZÖV Klubkönyvtára, ahol én dolgoztam.  Először engem rúgtak ki, aztán a táncegyüttest is és nem volt próbatermünk. Visszamentünk a Zsebszínházba, az akkori Jókai Iskola is segített és különböző Iskolák tortatermében próbálgattunk.  Nem volt hol, de mindent megtettünk azért, hogy legyen, mert sikerült, de ebben az időszakban is Arany 1 minősítést kaptunk, és 1993-ban az Országos Szolnoki Néptánc fesztiválon a legmagasabb díjat újra megnyertük. 1993-ban volt a második Ki mit tud győzelmünk, az első után Egyiptomi utazás volt a díj, a második után Thaiföldre utazott a társulat, egy óriási élmény volt akkor is és azóta is. 1993 egy olyan fordulópont, amiben otthonra leltünk az Alvégesi Művelődési Házban. Az intézmény befogadott bennünket különböző győzködések, ráhatások és nehézségek után, de azóta is ott vagyunk.  Ez óriási városi támogatás, hogy ott lehetünk. Szeretném megköszönni polgármester úrnak és a városi önkormányzatnak, hogy olyan helyszínt tud biztosítani, ahol tudunk normálisan próbálni és otthonunknak is tekinthetjük ezt a helyet, mindezt úgy, hogy nem kell érte terembérleti díjat fizetni. Reméljük, hogy a jövőben is így tud maradni. 1996-ban volt a harmadik Ki mit tud győzelmünk. Ez volt az utolsó Ki mit tud, itt nem egyszerűen nyertünk, hanem közönségdíjat nyertünk, és ezek után Mexikóba sikerült elutaznunk.

1996-ban indult az új néptánc minősítésű rendszer. Elértük a Kiválóan minősült együttes címet 2000-ben. 2002-ben egy nagy megtiszteltetés ért bennünket. Szervezhettük, rendezhettük és felléphettünk 400 másik táncossal együtt, tehát saját rendezésben és szervezésben a Domb téren, Szegeden a Szabadtéri játékok Néptánc gáláján.  „Bábel torony” címmel mi rendezhettünk meg egy nagyszabású előadást. Óriási siker volt, mikor 2 előadáson 4000 ember ül a lelátókon és tomboltak. Ez fantasztikus volt, reméljük lesz még ilyen lehetőség. 2004-ben ismét Kiválóan minősültek lettünk, majd 2004-ben volt a 30 éves jubileumi gála műsorunk, akkor azt a címet adtuk neki, hogy „Időről időre”. Fesztiválok, műsorok, 2008-ban ismét Kiválóan minősült együttesek lettünk. 2009-ben pedig a 35 éves jubileumi műsoron a korábbi nagy sikerű „Ti unokáitok vagyunk” című műsorunk vázára építettük fel a jubileumi műsort. 2010-ben ismét Kiválóan minősültünk és ez évben megkaptuk a Csokonai Vitéz Mihály közösségi díjat is a társulat eddig végzett munkájáért. A 2008-as megyei Príma díj után, 2010-ben az országos Príma díjat is elnyertük. Sajnos ez nem a Prima Primissima. Nagyon nehéz körben döntöttek, hogy ki nyerjen, de a Csík Zenekarral kellett a mi kategóriánkban összemérni az erőnket és akármennyire is mi vagyunk a régebbiek és táncosok, sokan és sok szavazattal, de a Csík Zenekar népszerűsége elvitte ezt a díjat, de ez a díj így is egy óriási megtiszteltetés. 2012-ben ismét Kiválóan minősültek lettünk és 2012-ben mutattuk be az új műsorunkat is „Csak homok és titok” címmel, ami teljesen lokálpatrióta műsor volt. A nyíregyházi képek megelevenedtek a színpadon, a díszletben. A nyíregyházi helyszíneken játszódott, ott táncoltunk, ott játszottunk és azt hiszem ez is emlékezetes műsor volt. Ebben az évben a legfontosobb legnagyobb esemény, aminek a végére ugyan nem értünk, de az elődöntőjébe és középdöntőjébe eljutottunk, a Fölszállott a Páva televíziós vetélkedő. Sikerült a középdöntőig eljutnunk és ott bemutatkoztunk. Be tudtuk mutatni az elődöntőben a Tirpák táncokat, a középdöntőben egy Kalotaszegi Nádas menti táncot mutattunk be, és lett volna a döntőben egy meglepetés táncunk, megint visszatértünk ide Nyíregyháza környékére és a Kállai kettőst új feldolgozásban Kácsor István koreográfiájában mutattuk volna be, de hát erre már nem került sor. Most viszont igen, a jubileumi műsoron. És most egy szívet melengető és lelket gyönyörködtető közös próbaidőszak után a Nyírséges család ismét megelevenedik a színpadon, hogy együtt ünnepeljen barátaival, szeretteivel, megmutassa az anyák és lányok, apák és fiúk örökérvényű kapcsolatát, a legények virtuóz lábvillanását és a lányok viszonzó szempillantását.

Jubileumi műsorunk szokatlan ősbemutató. Eddig csak a televízióban látott táncok, az örökös aranysarkantyúsok és aranygyöngyösök tüzes és kiforrott mozdulatai, az asszonyok énekkel és igazi élettel teli körtánca, a férfiak szilaj és elegáns játékos és kirobbanó erejű figurái, és persze a gyerekek, a szárnyait bontogató következő táncos nemzedék bájos sutasága kamaszos hangja és lelkes forgása, csapásolása. Ez mind mi vagyunk! Az együttesünk, a csapatunk, az öregjeink és a gyerekeink, a táncosaink és zenészeink úgy, mint régen és mint az elmúlt 40 évben. Közös mottónk összetartó ereje alatt, eredetiség és sokszínűség Nyírség. Ez próbáljuk képviselni a jövőben is. Bízunk benne , hogy a műsoron is ez fog látszani és mindenki számára egy katarzis lesz a végén.

Mindig történik valami a mi házunk táján, de az utánpótlás csoportok a Lókötő táncegyüttes és a Margaréta táncegyüttes szépen biztosítják azt, hogy tovább tudjon működni a Nyírség táncegyüttes.”

Kácsor István, az együttes művészeti vezetője, sok szép koreográfia megálmodója. Elkötelezettsége a néptánc, a tánc mára már több nemzedéknyi táncos számára példaértékű. Ő Széchenyi gondolatával érzékeltette a Nyírség Táncegyüttes mindenkori törekvéseit.

„„Tiszteljük a régiségeket, de az avult mellett ne fáradozzunk, inkább a régit tartalmazzuk a jelenhez”. Azt gondolom, hogy, ha megnézzük a plakátjainkat, látszik rajta, hogy miről kell, szóljon ez a műsor. Biztos is vagyok benne, hogy azok a nézők, akik eljönnek és megnézik, olyan érzésekkel fognak ők is távozni. Magának a plakátnak a háttérképe egy Nyíregyházi régi utcakép és ez is egy helytörténeti különlegesség. Reméljük, hogy lassan mi is azok leszünk a kis 40 évünkkel, mert, hogy egyszerre van rajta a régi és az új Római Templom és azt gondolom, hogy a műsornak az lesz az egyik különlegessége, hogy egyszerre lehet majd látni benne olyan táncosokat, akik 30-35 éve, akár 40 éve itt vannak az együttesben és koptatták a deszkákat, de természetesen a legfiatalabbak is ott lesznek közben a színpadon. Tehát tényleg egy érdekesség lesz ilyen szempontból is a műsor.  Mindig megjelenik a mottó, az eredetiség és a sokszínűség. A plakáthoz visszatérve, szerettük volna, ha ez jól látható lenne, hogy ott van benne az eredeti hagyomány, próbáljuk ezt eredeti módon a színpadra  felvinni. Fontos a minőség. Azt gondolom, hogy maguk az együttes tagok, illetve azok a koreográfiák adják, amik jellemezték az együttest. Mi látható a műsorban? Természetesen egy kivonatot látunk, mert, hogy ha az összes koreográfiát eltáncolnánk, az nem egy estés program lenne. Ilyenkor mindig fáj a szívünk, mert van miből válogatni és a táncoknak, a koreográfiáknak a nagy része általában nívó díjas, autonómiára épülő koreográfia volt. Azt lehet mondani, hogy mind egyedi volt. Mi azt szoktuk ilyenkor csinálni, hogy ami 5 éve nem volt, azt most megmutatjuk, és ami most szombaton nem lesz, azt majd 5 év múlva elővesszük.  Ezzel már is beharangozom az 5 év múlva esedékes műsort.

3 vonalon kell, hogy beszéljek a műsorról. Az egyik az együttes vezetők tehát azok a művészeti vezetők, koreográfusok, akik az élen járnak és viszik a hátukon az adott műsort, az adott csapatot. A másik a koreográfiák, amelyeken keresztül ezek megvalósulhatnak.  A harmadik persze az együttes tagok, azok a táncosok, akik ott vannak a csapatban. Az együttes vezetőkről annyit, hogy az innen kikerülő táncosok közül nagyon sokan pedagógusként folytatják a pályájukat és akár önállóan művészeti vezetők lesznek, tehát együtteseket vezetnek, itt Nyíregyházán nagy együttesek vezetői között is vannak olyanok, akik már tanítványaink voltak. Ez egyfajta öngerjesztő folyamat és gyakorlatilag a megye néptánc élete is innen indul ki ebből a fajta műhelyből, műhelymunkából. Van egy jelentős szerepe az együttesnek az ország néptáncos művészeti életében. A másik dolog, amit említettem, maguk a koreográfiák. A Nyírség Táncegyüttes mindig is élen járt abban a fajta színpadi tevékenységben, hogy amit felvitt a színpadra, általában abban élen járt és egyfajta utat mutatott a többi együttesnek. Olyan koreográfiát vitt tényleg az együttes színpadra, ami egyrészt időt álló, más együttes számára is mérvadó. Furcsa azt a szót említeni a néptánc vonalon, hogy divat, de bármilyen furcsa, van divat és vannak a színpadi előadásokban különböző divatáramlatok. Igazából ez az, amire az előbb utaltam, hogy folyamatos mozgásban vannak, és talán ez adja a sokszínűségét, érdekességét. Ennek köszönhetően egy néptáncot megfogunk tudni 10 év múlva is nézni. Természetesen az adott kornak, az adott táncosoknak, a gondolkodásnak alárendelődik. Szoktuk mondani, hogy ez nem egy múzeumban kirakható tárgy, hanem valójában fejlődik és él tovább. Igazából ez lenne a lényeg és hát persze az oktatásban is ezen dolgozunk, hogy egy jó lakodalomban, ha a kettes csárdás lépéseken kívül mondjuk mást is tudnak csinálni, mondjuk, a legények kimennének  és csapásolnának egy jót, és utána jól megforgatnák párjaikat, akár a nagymamát. Valahol ez lenne egy öröm és azt gondolom, hogy egy feljebb mutató nagy cél. Végül had beszéljek az együttes tagokról, táncosokról, akik nélkül természetesen ez sose jöhetett volna létre. Fontos megemlíteni, hogy sohasem a vezetőkön múlik. A vezetők csak irányítják a dolgot,  egy-egy színpadi alkotáson keresztül viszik előre a csapatot, de alapvetően valahogy (második generációsnak tartom magam) azt lehet mondani, hogy amikor az összeállt az a nagy csapat, a Gyuri generációja, amikor letett egy olyan alapot, magát a közösséget, ami azóta is tovább élt, és a feljövő generációk, gyerekek, táncosok, emberek követték,  és ez a mai napig megmaradt. Azért tart, azt gondolom az együttes, ahol tart. mert mindig is olyan közösségek jöttek össze, hogy ezt vitték előre és akikkel lehetett jól dolgozni. A műsorban ezeknek a generációknak egy-egy külön álló produkcióját is lehet majd látni. Persze ez sok átmenetet is jelent. Soha nem úgy történt, hogy volt egy csapat és ők utána elmentek és jött egy másik, ez mindig folyamatos. Újra töltődő csoportról van szó és sok átfedéssel.  Ezeket az átfedéseket is meg lehet nézni a színpadon. Azt kell. mondjam, szívet gyönyörködtető. Mi magunk már átéltük.   Márai Sándor mondta, hogy nem a cél, hanem az odavezető út, ami igazán fontos. Mii szerencsések vagyunk, mert volt vagy 3 olyan hétvégi próbánk, amikor kb. 150 táncos vesz részt a műsorban és megkönnyeztük egymás produkcióját, mert  együtt látni táncolni  anyákat, apákat a gyermekeikkel, akik azóta megszülettek. sőt nemhogy megszülettek, már fel is nőttek. Húsz éves gyermekek már együtt táncolnak a szüleikkel. Nagyon megható és nagyon szép pillanatok lesznek ebben a műsorban. Most ahogy gondolkodtam, mit is mondjak, a tájékoztató előtt gyorsan átszámoltam, hogy ez 6 generációt jelentett. Én magam az első utánpótlás csoportból nőttem ki. Azóta az elkövetkezendőket nagyjából vezettük és vezetjük is, és alapvetően ez a fajta sok generáció köszön vissza a színpadon. Természetesen lesz egy szép nagy színpadunk és ezeknek az átfedéseknek köszönhetően, ha jól számoljuk a legnagyobb koreográfiát, ott olyan 70-80-an lesznek a színpadon egyszerre, kicsik, nagyok, újabbak, régebbiek fogják használni a színpadot.

Had zárjak egy idézettel, még ha nem is pontosan fogok idézni. A műsorban is megjelennek ezek a gondolatok, hogy olykor megállnak a pillanatok és ezeket a pillanatokat a leggazdagabbaknak és legerősebbeknek mérik, akik csinálják és akik nézik, ettől lesznek igazán gazdagok.

„A Tallózunk mezején régen volt időknek...eredetiség és sokszinűség…”  cimű program nem mindennapi élményt ígér mindazoknak, akik időben megváltják jegyüket a jubileumi gálaműsorra.

Cikk az Élő újság-ból

2014.11.26.